Kipróbált receptek

2012. február 26., vasárnap

Spagetti torta

Hozzávalók:

A tésztához: piskóta, tiramisu krém, Unidec spagetti.
A húsgombóchoz: darált keksz, kakaópor, vaj, porcukor, málnalekvár, tej, tört mogyoró. 
A szószhoz: málnalekvár, olvasztott vaj, étcsoki, piros ételfesték. 


Olaszos témájú tortát kért tőlem sógornőm, ez lett belőle. Két verzió volt a fejemben, először egy kockás abroszos asztal lett volna a torta, tragant tányérral. Szokás szerint elúsztam az időmmel, mert megint befigyelt egy betegség, így ez a típus volt a leghamarabb kivitelezhető. Sajnos tragant villára és a szalvétára sem volt már időm. 

2012. február 19., vasárnap

Süni torta

Pónis tortának indult, süni lett belőle. Na, de inkább kezdem elölről.

Onnan indult a történet, hogy immár egy éve én készítem a családban az összes szülinapi tortát a gyerekek nagy örömére. Mindig hetekkel korábban megpróbálom kideríteni, mi az éppen aktuális kedvenc, majd elkezdem bújni az interneten a kedvenc oldalaimat. Most sógornőm kislánya volt soron, akinek ismét két tortát ígértem, egyet a családi szülinapra, egyet pedig az óvodásra. Orsi kérése egy süni volt, a másik tortát pedig sógornőmmel egy pónisban fixáltuk le. Mivel Orsi gyümölcsös krémet kért, ezért úgy döntöttem, hogy a családi szülinapra készül a póni torta, mivel azt nem faragott típusúra terveztem, így nem szaladhattam bele abba a hibába, hogy a tejszínes krém miatt szétmállik a torta.


Múlt hét vasárnap elutaztunk pár napra pihenni, majd hazautaztunk a családomhoz is Zalába. Mivel szombat délután terveztük a hazajövetelt, és vasárnap volt a buli időpontja, ezért tesóméknál szombat délelőtt összeütöttem a piskótát, hogy legyen ideje kihűlni, és itthon már csak töltenem kelljen. Bátyám hosszasan magyarázta, hogy az ő megörökölt sütőjük csak légkeverést tud, én bőszen bólogattam, és beállítottam a hőfokot 180 fokra. Majd 20 perc múlva megéreztem a szagot...az égett szagot. Akkor jöttem rá, mit akart nekem mondani. Épp indulni készültünk, így már csak arra jutott idő, hogy rádobjunk egy sütőpapírt, és tesómékra bíztam a piskótát. Mire hazaértem, egy égett vulkántorta fogadott. A magas hő miatt a széle megégett, a hőfok visszavétele után viszont a közepe - és tényleg kizárólag a közepe - elkezdett fölfelé terjeszkedni.

Ötleteltünk, még egy piskótát lusta voltam sütni, már ott tartottunk hogy volt a rajzfilmben vulkános rész is, aztán 20 perc után jobb híján a süninél lyukadtam ki. Este fél 6-kor hazaértünk, gyorsan megcsináltam az epres-tejszínes krémet, készült előző nap egy étcsoki ganache is, mivel a fagyasztóban lévő eperpüré kevésnek látszódott, és az égett részek lefaragása után betöltöttem a tortát vegyes krémmel. 3 óra dermedés szerencsére elég volt. Miután a gyerekek lefeküdtek elkezdtem kaszabolni a tortát, és elég rövid idő alatt egy sünszerű alakzat bontakozott ki. Lekentem a felhabosított étcsoki ganache és vajas-porcukor keverékével (ez egyrészt jobb tartást adott neki, másrészt így lett csak elég a krém), majd az arcot is elkészítettem Unidecből. 


A tüskéken sokat vaciláltam, sok tortán láttam őket fondantból, vagy vajkrémből megformázva. Végül ennél az egyszerű verziónál maradtam, így nem lett túl krémes sem, a gyerekek pedig így is megismerték. Kapott még egy kis hajpántot is a süni hölgy, majd pár virágot, és egy pillangót az orrára. 

Szerintem nem egy bonyolult torta, egyszerű a forma, és tényleg nem kellenek hozzá extra eszközök. Orsinak nagyon tetszett a süni, az arca, a fülei, és a lábai kaptak is egy nap haladékot. 

Jövő héten pedig remélem már tényleg elkészíthetem azt a pónis tortát. :)

2012. február 5., vasárnap

Bob, a mester torta

Az első tortámat 1 éve készítettem a kisfiam 3. születésnapjára. Furcsa volt megtapasztalni, mennyire másképp viszonyulnak a gyerekek a figurás tortához, mennyivel többet jelent nekik, mint egy hagyományos. Nem csak tortaként kezelik, szinte megszemélyesítik, örömmel esznek le róla minden kiegészítőt, alagutat, síneket, virágot, szuperhőst, bármit ami "mozdítható", és még hónapok múlva is emlékeznek minden részletre. 

Egy hete még panaszkodtam, hogy mostanában csak gyerektortáim vannak kilátásban, és hogy már úgy készítenék valami felnőtteset. Ezt most is így érzem, de a tegnapi nap mindenért kárpótolt. Azért is, hogy az elmúlt napokban talán 4 órákat ha aludtam éjszaka, vagy hogy egy fárasztó nap után nem ültem le a tévé elé kikapcsolódni, hanem mentem a konyhába fondantot gyúrni, vagy figurát készíteni.


Kristóf kapta ezt a Bob mester tortát is, a múlt héten tartottuk a családi szülinapot, most pedig az ovis barátoknak szerveztünk egy szülinapi bulit. Kezdetben Roary tortán gondolkoztam, aztán szép lassan Bob mester felé kanyarodtam el. Sokat nézegettem a neten, milyen típust készítsek, és végül a klasszikusnál maradtam, zöld rét, tégla, napraforgók, Bob, és Márkus. 

A figurákat pár nappal korábban Unidec-ből készítettem el. Mivel Kristóf nem szereti a marcipánt, ezért Unidec helyett pillecukor fondanttal vontam be. Sajnos látszik rajta, hogy jól melléfogtam a porcukorral, szemcsés maradt tőle a fondant, egyszerűen nem oldódott fel, szinte mállott. Az biztos, hogy ezt a fajtát kerülni fogom a jövőben. Viszont lehet visszatérek az Unidectől a fondantra, most hogy már nem "nagyüzemben" készülnek a torták, így megéri fondantot készíteni, ízre és állagra is sokkal jobb, nem tűnik olyan viaszosnak.

A tortára, jobban mondva Márkus markolólapátja elé a szállítás után még került pár Smarties cukorka, amit a gyerkőcök leehettek a tortáról. Az öröm nagy volt. :)


Mindenki boldog volt, hogy ehetett téglát, a lányok megették Bob mester fejét, a fiúk a kezét, Márkust. Öröm volt látni a gyerekeket. Aki még nem készített ilyen tortát, és van egy kis ideje, kedve, türelme, bátran próbálja meg, nem olyan nagy ördöngösség, mint amilyennek kinéz, és a visszajelzés nem marad el. :) 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...